Egy érdeklődő ember szösszenetei

Kering mostanság egy videó a neten a fenti címmel. Ez egy négy részes BBC dokumentumfilm, ami ugyan 2002-ben készült, de nem lehet azt állítani, hogy nem lenne aktuális.

Azt fejti ki benne szépen a készítője, hogyan alkalmazták Freud felismeréseit először a reklámozásban, majd idővel a politikai befolyásolásban is. Freud azt állította, hogy az embert tudatalatti ösztönök mozgatják, és ezt a felismerést okos emberek nagyon hatásosan átvitték a gyakorlatba, hogy a tömegeket manipulálják vele. Ezt manapság ugyan sok helyről hallani, de ez a film akkurátusan végigvezet a lépcsőkön, ahogy módszer először kísérleti eszközként megjelent, majd bevett, mindennapi gyakorlattá vált a hatalomgyakorlók kezében.

Lévén BBC dokumentumfilm, angolul van, de talán gyártott hozzá valaki magyar feliratot is. Nem ártana, ha kis hazánkban is többen felismernék, mi zajlik a fejnük fölött, hogyan használ minket eszközként a politikai elit. Az a kérdés is eszembe jutott, hogy vajon nálunk miért nem készülnek ilyen dokumentumfilmek? A mi szerzőink vajon nem tudnának egy ilyen színvonalú munkával előállni, vagy arról van esetleg szó, hogy odafentről nem bátorítják az ilyen filmek készítését, mert ugye minek izgatni a tömeget?

A fenti linken a dokumentumfilm mind a négy része elérhető, és KeepVid-del le is tölthető, ha valaki nem akarja online nézni. Az angolul tudóknak jó szórakozást, a többiek meg keresgéljenek feliratot, hátha.

Sok helyről hallottam dícsérni ezt a filmet,de csak most sikerült sort kerítenem rá. Nem is annyira a sztori fogott meg, ami nyilván stilizált, és nem is tűnik valószínűnek, hogy egy politikailag ennyire fontos ügyben ilyen könnyen a saját útját járhassa a Stasi-n belül anélkül, hogy valaki felfigyelne rá.

Az atmoszféra volt az, ami inkább megragadott. A helyek. Az arcok. Felnőttként nem éltem abban a rendszerben, de így látva már van némi fogalmam volt, hogy milyen lehetett az a totális kiszolgáltatosság, amikor az emberben mindig ott motoszkált a gyanú, hogy minden lépését figyelik.

Érdekes volt látni, hogy a Fal leomlása után a megfigyeltek milyen természetességgel kaptak meg minden információt az aktáikról, és a megfigyelőikről. Ott nem volt susmus, nem volt "Tetszettek volna forradalmat csinálni!".

A politikai vonatkozásoktól eltekintve is érdemes megnézni. A főszereplő arcán ott van maga a Rendszer, eleinte a közönyével, majd az események előrehaladtával a léleknyomorító hatásával, ahogy kíméletlenül szétdúlt mindent és letaposott mindenkit, aki az útjába merészelt állni.

A film utolsó mondata a filmtörténelem legjobb utolsó mondatainak egyike. A magyar fordításban ez lehet, hogy elveszett. Mi másképpen mondjuk ugyanazt, és így az egyik jelentésárnyalat megy a kukába. Bízom benne, hogy a fordítónak sikerült találnia valami frappáns megoldást, és nem a szó szerinti fordítást választotta.

Olvasom, hogy szidják az emberek az iwiw-et, hogy mennyien vannak fent hamis névvel, és hogy ez milyen zavaró. Nem vagyok nagy iwiw fan, nem érint közelről a téma, de felmerült bennem egy ötlet, amiről még nem hallottam.

Miért szórakozik az iwiw a meghívókkal, meg ilyesmivel, ha egyszer ez abszolút nem garancia arra, hogy valós személyek vannak a rendszerben? Ezt valahogyan másként kellene garantálni. Miért nem csinál valaki egy oldalt, ahol csak valós adatokkal lehet regisztrálni? Nem sokkal érdekesebb lenne, mint az iwiw, ami tele van hamis nevekkel?

A kérdés csak az, hogyan lehetne garantáltan valós személyeket felvenni? Az nyilván nem járható út, hogy mindenki személyesen befárad és bemutatja a személyijét, hogy tényleg ő az, és tényleg ott és akkor született, ahol mondja, mert így nem sok tag gyűlne össze. Esetleg valahogy telefonon vissza lehetne hívni az illetőt, és így visszaigazolni?

Most nincs más ötletem, de valaki talán elgondolkozik rajta, és megcsinálja.

Számítógép előtt tespedő emberként kell valami testmozgás. A jógával már korábban flörtöltem, jártam is egy csoportba, de miután az oktató egy napon azt mondta, hogy ideje a következő fokozatba lépnünk, és elkezdett szanszkrit imákat énekelni, útjaink elváltak.

A jógát viszont szerettem. Én nem elsősorban életfilozófiának, hanem egészségmegőrzésnek fogtam fel, ami a puristák szemében szentségtörés, de annyi baj legyen. Azóta is többször eszembe jutott, hogy újra kellene kezdeni, de lusta voltam újabb csoportot keresgélni, ezért a nethez fordultam tanácsért.

Nem is kellett sokat keresgélni, mert csakhamar rábukkantam a Yoga Today oldalára, ahol mindennap új foglalkozást tesznek fel, Angolul van persze, de hát már megszokhattuk, hogy a neten az érdekes tartalmak többsége nem magyarul érhető el, ezért ez nem volt meglepetés, és szerencsére nekem az angol nem probléma.

Az órákat három nőszemély tartja és elég alaposan elmagyarázzák, hogy mit hogyan. A legjobb nő Neesha, aki viszont túl sok körítéssel szövegel. Ő inkább a testgyakorlat-jellegre koncentrál, míg a többiek a szellemi részre is. Ettől függetlenül egyik óra sem rossz, bár nem tudom megítélni, hogy mennyire autentikus jógát tanítanak, de a lényeg nekem inkább a mozgás, amit megkapok tőlük.

Van kezdő, meg haladó szint is. Én a haladót szoktam választani, bár ott bedobnak olyan pózokat időnként, amik meghaladják a lehetőségeimet. Összességében bejön, és ugyan nem gyakorlok velük mindennap, de másnaponta már várom, hogy belekezdjek, úgyhogy lehet, hogy előbb-utóbb napi gyakorlás lesz belőle.

Na, eleget reklámoztam őket. Akit érdekel, az menjen és nézze meg. Tudom ajánlani.

A minap bukkantam erre a videóra egy fórumon és lenyűgözően idiótának találtam. Azonnal Terry Gilliam és a Monty Python ugrott be róla. Teljesen vad képek és asszociációk követik egymást, amelyek Terry-nek is becsületére válnának.

Meglepően kevés gyenge darab van a mixben. A fraktálmaci különösen kedves a szívemnek. Gusztustalan persze van, de az, hogy kinek mi gusztustalan, az ízlés dolga.

Ehhez képest ezen az oldalon teljesen más képét mutatja a város.

Soha nem jártam ott, de ilyen a képek láttán az ember késztetést érez, hogy felkerekedjen és a saját szemével fogadja be ezeket a szépségeket. Van valami fenséges ezekben a képekben.

Persze mindent lehet szépen fényképezni, de ebből a helyből mintha áradna valami belső méltóság. Nem sokat tudok a városról, a helyről és mégis ez az érzésem. Valami megfogott benne és egyszer elmegyek oda, hogy megnézzem magamnak.

Ilyeneket látva mindig eszembe jut, hogy vajon honnan jön a kezdőötlet, hogy valaki nekiálljon kartonpapírból szobrokat csinálni? Biztos valami isteni szikra lehetett. :)

Mindenesetre kétségtelenül egy művésszel van dolgunk, aki a profán alapanyagból nagyszerű dolgokat alkot.

További képek a művész oldalán láthatók. Érdemes ellátogatni.